Öreg autómat szerelőhöz vittem.Korához képest nem is volt sok baja. Hamar elkészült,nem került sokba, így legközelebb is ezt a mestert választottam.Most már tovább tartott a javítás;a múltkorinál jóval borsosabb áron.Pár nap múlva le is robbant a frissen generálozott autó.A szerelő hímezett-hámozott, erősen mellébeszélt, úgy éreztem.Vágül kibökte:alaposan átvert.Az olajszűrőt kicserélte tésztaszűrőre,a gyertyákat mécsesekre,a botváltót váltóbotra.(lopott ötlet)
Dérrel-dúrral faképnél hagytam, és egy másik - korábbról már ismert - mesterhez mentem.Ő évek óta kapacitált erre a lépésre,mindannyiszor átkokat szórva a csapnivalóan teljesítő kontár(a régi szerelőm) fejére.
Ez az új megköszönte, hogy őt választottam;csillogó szemmel, kipirult arccal,kezemet megragadva magyarázni kezdett:Uram, ebből a vén csotrogányból én nem is autót,hanem szárnyas pegazust,sugárhajtású repülőgépet varázsolok! Minden munkaművelet és alkatrész-vásárlás előtt konzultálunk a lehető legeslegoptimálisabb(!) megoldás érdekében.Meghálálom a bizalmát,biztos lehet benne.
Ehhez képest már két hónap eltelt és nem telefonált, mikor mehetek a kocsiért.Amikor felhívtam, megnyugtatott:holnapra minden rendben lesz.Másnap nekilátott felsorolni, mi mindent tervez az öreg autóval, hogy az jobb legyen mint új korában.29 műveletet említett, és biztosított róla, hogy ebből kettő már meg is van:feltette a műbársony kormányvédőt és a tükör mellé akasztott egy apró Micimackó-figurát.(kedvenc mesehősöm)
Nyugalmam sajnos nem sokáig tartott.Egyre ingerültebb érdeklődésemre össze-vissza beszélt, előleget kértr alkatrészekre,ellopta a frissen vásárolt üléshuzatot,egyre távolabbra tolta a javítás határidejét.
Mikor korábbi igéreteit felháborodva számonkértem rajta, gúnyosan a képembe nevetett és otthagyott.
Öreg csotrogányom téglákra állítva, kibelezve búslakodott a kerítés mellett.
Így jártam - vontam le a következtetést mielőtt buszra szálltam.
